20:19 – Egy alkotó ember története

„Fontos, hogy a művészek pozitív hatást gyakoroljanak az emberiségre. Kassák Lajos szerint a művészetnek nem célja, hanem oka van. Az alkotó elsősorban az őt ért impulzusokat szeretné visszaadni a vásznon, megörökíteni és megmenteni az elmúlástól. Isten teremt és alkot, én csak másolom a munkáját.”

Amikor posztimpresszionista festőzseni, Paul Cézanne egykori aix-en-provence-i házától alig párszáz méternyire állt, mindkét kezében malteros vödrökkel, Albert László azt gondolta, hogy ennél közelebb nem fog kerülni a festészethez. A sors szerencsére más utat szánt az elszánt fiatalnak.

A kaposvári születésű, kiváló kortárs festőművész már kisgyermekkora óta művészeti pályára készült. Sokat rajzolt, festett, és egyéb lehetőségek híján később könyvekből igyekezett elsajátítani a festészet alapjait. Eközben rendezvényszervezőként és dekoratőrként is próbált karriert építeni, de az életében mindig is meghatározó festészet sokkal jobban érdekelte. Majd 2008-ban egy családi tragédia után Franciaországban egy építkezésen kapott munkát. Aztán innentől előre vezetett az útja.

„Sokat köszönhetek általános iskolai rajztanáromnak, Czóbel Mariannának, akinek hatására végleg eldöntöttem, hogy valamilyen formában, de képzőművészettel szeretnék foglalkozni”.

Osztálytársai nem nagyon szerettek rajzolni, jobban szerették a focit, vagy a kosárlabdát. Rajzórán olykor megkérték, hogy csinálja meg a feladatot helyettük. 45 perc elég kevés idő volt erre, így gyakran egyszerre rajzolt mindkét kezével. „A párhuzamos gondolkodás és kétkezességem ma is nagyon sokat segít az alkotásban.”

„Határozottan emlékszem, hogy óvodáskoromban mennyire szerettem volna huszár lenni. Aztán persze ez nem jöhetett össze, viszont a történelmi motívum a mai napig élénken él bennem. Több festményemen is megjelenítettem már.”

Guernica - Pablo Picasso 1937-ben készült monumentális alkotása nagy hatást tett az alig tízéves Albert Lászlóra. AXX. század egyik legjelentősebb festményén német és olasz repülőgépek bombázzák a baszkföldi kisvárost, Guernicát. Ekkor értette meg, hogy egy képzőművészeti alkotás milyen fontos üzeneteket közvetíthet.

A spanyol mesteren kívül nagy hatással volt rá Scheiber Hugó, Rippl-Rónai József, a francia impresszionisták szinte mindegyike – Cézanne, Matisse, Renoir, Pissarro, Monet és Manet, és hogy egy másik művészeti ágat is megemlítsünk, a Kaposvárról származó híres fotóművész, Juan Gyenes.

Dél-Franciaországban építkezéseken dolgozott, eleinte segédmunkásként, majd később egy irodába került kertőrnek. „Itt már sokkal szabadabb voltam, volt időm rajzolni, anatómiát és francia nyelvet tanulni”, emlékezett vissza. Amikor pedig hosszabb szabadideje volt, míg a többiek strandoltak tengernél, ő inkább csatlakozott a környéken élő, gyakran az utcákon, tereken alkotó festőművészekhez.

Barátságokat kötött, a művészek felkarolták, ami nagyon sokat jelentett a fiatal festő számára, hiszen a pályafutása során nem sok hasonlóban volt része. Ennek köszönhetően aztán menedzserek, galériatulajdonosok látókörébe került és szépen lassan elkezdték megismerni munkáit.

A hazai közönség először a Paparazzi című festménye révén ismerte meg László nevét. Az első nagy lehetőséget pedig itthon az Újrafestett Valóság címet viselő kezdeményezés révén kapta, amelynek keretében fogyatékkal élő művészekkel festettek közösen, majd az elkészült képeket a Magyar Nemzeti Galériában mutatták be. „Nagyon inspiráló volt, rendkívül sokat tanultam és merítettem pozitív életfelfogásukból, hozzáállásukból.”

Festményei elmúlt években a világ számos pontjára eljutottak. A budapesti és kaposvári önálló kiállításai mellett alkotásai egyebek mellett Párizsban, Miamiban, Houstonban, Santa Fé-ben is bemutatkozhattak.

Utazásaira mindig rajzfüzetekkel és ceruzákkal felszerelkezve indul.

Az alábbi grafikák Párizsban, egy elővárosi vonatra várva készültek a pályaudvaron.

Picasso hatása révén a körök, háromszögek, négyzetek gyakran megjelennek a műveiben. „Szeretem a kalapos hölgyeket, a bohém, párizsi hangulatokat, az embereket, a figurális képeket, a portrékat. Szeretem a bibliai témákat, a példázatokat és alapigazságokat.”

Parafrázis. A fenti - Irgalmas szamaritánus című - alkotást a posztimpresszionizmus egyik legnagyobb alakja, Vincent Van Gogh képe alapján festette, aki az inspirációt Eugéne Delacroix-ról kapta.

Az Aranycsapat legendájáról, Czibor Zoltánról készített alkotása Kárpáti Tamás a Hungarikonok című különleges könyvében jelent meg. Testvére, Albert Zsolt első verseskötetének borítójátisegy Albert-grafika illusztrálja.

Legújabb munkája a pécsi születési Victor Vasarely-hez kapcsolódik. Az 1997-ben elhunyt festőművész hagyatékának kezelője számos jeles alkotót kért fel, hogy vegyenek részt a közös alkotómunkában.

László képe elkészült, már csak a mester híres papírvirágainak ragasztása van vissza. A közeljövőben az elkészült alkotásokból több városban is kiállítást rendeznek majd.

„Amikor még nem volt internet, a művészek munkáit kevesek láthatták. Ma feltöltve bárki azonnal láthatja,befogadhatja. Ez nem ördögtől való szerintem. Kezdetektől fogva tudatosan használom a közösségi média nyújtotta előnyöket. Nehéz kenyér a művészet, minden lehetőséget meg kell ragadni, hogy megmutassuk magunkat."

A családi otthon egyik szobájában kialakított műteremben olykor a gitár is előkerül. „A zene nagyon inspiráló hatású. Szeretem a rockot, a jazz-t és klasszikusokat is, de néha a slam poetry is felvillanyozó hatással van rám."

„Nagyon szeretek főzni, szinte minden hétvégén átveszem a konyhában az uralmat. Műkedvelőként tényleg az út elején járok, de szeretem a fűszereket, az ízeket, a különféle gasztronómiai megoldásokat. Egyik barátom, Tompa József chef éttermében minden héten egy délutánt eltöltünk, hogy főzzünk, beszélgessünk a gasztronómiáról és csak úgy, az életről.”

„Az egész életem egy nagy építkezés. Építem a szellememet, tudásomat, életművemet, családi és baráti kapcsolataimat. Régebben pedig mások házát építettük, mostanság pedig a sajátunk otthonunkat szeretnénk komfortossá tenni. Szeretnék egy igazi klasszikus műtermet kialakítani.”

„Hívő, keresztény ember vagyok. A családom már több mint húsz éve tagjai a Kaposvári Hitközpontnak. Pár éve párommal csatlakoztunk mi is az Abaházi Zoltán vezette gyülekezethez."

„Számomra fontosak a bibliai értékek, az alapigazságok és ki merem mondani, hogy nagyon megérintenek Jézus tanításai. Mindenem, amim van, Istentől kaptam. Egész életemben jelen volt valamilyen szinten, ezt mindig is éreztem.”

Katával egy kis zselici faluba költöztek nemrégiben. „Lakótelepen felnőtt emberként egész furcsa a nagy tér, de rendkívül jó ez a megnyugvás”, mondja. Ugyanakkor az internetnek köszönhetően ma már a kapcsolattartás könnyedén megoldható és a fővárostól, repülőtértől is belátható távolságra vannak. „Egészen sokáig nem is voltam külföldön, nem voltunk olyan helyzetben, hogy megengedhessük magunknak. Ezt most igyekszünk valamelyest pótolni részben a festészet, részben pedig kikapcsolódás okán. Az utóbbi években a világ számos pontját bejártuk.”

„Számomra a Zselic az ország egyik legszebb tája, szeretek kint lenni az erdőben, sok inspirációt ad a táj. A házunk egy dombtetőn van, messze ellátni a környékre. Nagyon megszerettem ezt a vidéket.”

"Milyen terveim vannak? A nem túl távoli jövőben francia festőkkel több közös kiállítást és több külföldi megjelenést tervezek. Egyébként meg festeni szeretnék. Mindössze ennyi..."

Fotó és szöveg: Szellő Gábor