Ruprech Judit
Boldog születésnapot Játékmester!
Updated: Dec 9, 2020
“Tessék, ez a véleményem: mindannyian úgy indulunk neki az életnek, hogy jártasak vagyunk a mágiában. Forgószelekkel, erdőtüzekkel és üstökösökkel a bensőnkben jövünk a világra. Születésünkkor képesek vagyunk madaraknak dalolni, olvasni a felhőkből, és meglátni a sorsunkat a homokszemekben. De aztán a varázslatot az oktatással kitörlik a lelkünkből. Kiprédikálják, kifenekelik, kimossák, kifésülik. Kijelölik az utunkat, és azt mondják, legyünk felelősségteljesek. Viselkedjünk a korunknak megfelelően. Nőjünk már fel, az isten szerelmére. Tudják, miért mondják nekünk mindezt? Mert akik mondják, félnek a vadságunktól és a fiatalságunktól, és mert a varázslat, amit ismertünk, szégyennel és szomorúsággal tölti el őket, mert ők hagyták magukban elsorvadni.” /Robert McCammon: Egy fiú élete/
Az ember a születésnapján általában kap valami ajándékot. Kisebbet-nagyobbat, jobban sikerültet vagy kevésbé testhezállót. Ha nyilvános a facebook profiljában a fontos dátum, akár száz és száz felköszöntést is olyanoktól, akikkel amúgy talán nem váltott két mondatot se. Ezeket a százas listákat én kevéssé szeretem. Viszont ebben a riportban egy másik százas listáról mesélünk Tiborral.
Jó barátom, Tibor éppen ma 40 éves. Tavaly, átgondolva, hogy talán elég zoknija, könyve, parfümje sorakozik már a polcon, úgy döntött, hogy a kerek évfordulóra élményeket szeretne. Varázslatot! Mégpedig éppen százat. Olyanokat, amikben osztozhat a barátaival, ismerőseivel, mindazokkal, akik vágynak még játszani és élményekben osztozni. Mert a lista jónéhány pontja egyenes ágon kapcsolódik a játékhoz. Sok vállalásnak van köze Tibor közösségépítő tevékenységeihez, más pontokat az idő írt fel rá (találkozni 20 éve nem látott egykori pajtikkal, 40 km hosszú túrát tenni, eltapsolni egy nap legalább 40 ezer forintot, összecsődíteni „valamire” 40 embert, stb), megint másokat (műkörömépítés, no shave november) a részt venni kívánó jószándékú(?) ismerősök adtak hozzá. S persze vannak a bagatell apróságok is: fürdeni a tengerben, sorozatmaratont tartani, meghallgatni egy jó albumot élőben, örömet okozni a családnak, vagy éppen születésnapot szervezni.
„A játék mellett a projekt az énkeresésről és újradefiniálásról is szól. Célja a lehetőségek megteremtése, kapcsolatok újrapozicionálása, saját fejlődésem elősegítése.” /Tibor/
A projekt lassan véget ér, az utolsó napokat sikerült elcsípnem belőle. Egy pillanatfelvételt a dolgok állásáról. Pár olyan napot az évből, ahol teljesült néhány pont a 100-as listáról, vagy elindult a teljesülés útján. A projekt során szerzett új szokásokat és hatásukat. Pár nap alatt is sikerült igen sok pontot érinteni, például: valaki más ötletét beemelni a projektbe; elhagyni olyan szokást, ami talán felesleges; a Hive mesterévé válni; saját képet falra tenni; levegőn lenni; csendben lenni, egy órán keresztül orron át lélegezni; fotókört alapítani; előadást tartani. A pontok gyakran össze is kapcsolódnak, illetve építenek egymásra. Például a stand-up est keretében sikerült néhány nap alatt összecsődíteni legalább 40 embert „valamire”+ színházat csinálni+pénzt kérni valamiért, ami a legtöbbször (mindig) ingyen van. A bevétel pedig alkalmas volt egy Nórival közös „dupla-tízes” születésnap szervezésére – a következő hétvégén 10 program valósult meg a családdal 10 helyszínen.
Az alábbi anyag tehát nem Tibor, inkább valamennyire a szülinapi projekt, de legfőképpen egy hétvége portréja. Minek? Hátha utána valaki leteszi a telefont, és leporolja a polcon senyvedő társasjátékot. Átmegy a szomszédba beszélgetni. Vagy ki a levegőre.
















- Tudsz játszani?
- Tudok.
- És szeretsz is?
- És szeretlek is. /Fodor Ákos/







Bár nem most van a szülinapom, én is kaptam ajándékot ezen a két hétvégén: egy pillanafelvétel erejéig beleleshettem a projektbe. Kaptam a részvétel öröméből, felszabadult játékból. Amire ritkán szakítok időt. Pedig csak le kellene porolni a polcon árválkodó társast. Átkopogni a szomszédhoz. Vagy csak kimenni a levegőre.
Szóval köszönöm, és
Boldog születésnapot Tibor!

Fotók és szöveg: Ruprech Judit