Boldog születésnapot Játékmester!

“Tessék, ez a véleményem: mindannyian úgy indulunk neki az életnek, hogy jártasak vagyunk a mágiában. Forgószelekkel, erdőtüzekkel és üstökösökkel a bensőnkben jövünk a világra. Születésünkkor képesek vagyunk madaraknak dalolni, olvasni a felhőkből, és meglátni a sorsunkat a homokszemekben. De aztán a varázslatot az oktatással kitörlik a lelkünkből. Kiprédikálják, kifenekelik, kimossák, kifésülik. Kijelölik az utunkat, és azt mondják, legyünk felelősségteljesek. Viselkedjünk a korunknak megfelelően. Nőjünk már fel, az isten szerelmére. Tudják, miért mondják nekünk mindezt? Mert akik mondják, félnek a vadságunktól és a fiatalságunktól, és mert a varázslat, amit ismertünk, szégyennel és szomorúsággal tölti el őket, mert ők hagyták magukban elsorvadni.” /Robert McCammon: Egy fiú élete/

Az ember a születésnapján általában kap valami ajándékot. Kisebbet-nagyobbat, jobban sikerültet vagy kevésbé testhezállót. Ha nyilvános a facebook profiljában a fontos dátum, akár száz és száz felköszöntést is olyanoktól, akikkel amúgy talán nem váltott két mondatot se. Ezeket a százas listákat én kevéssé szeretem. Viszont ebben a riportban egy másik százas listáról mesélünk Tiborral.

Jó barátom, Tibor éppen ma 40 éves. Tavaly, átgondolva, hogy talán elég zoknija, könyve, parfümje sorakozik már a polcon, úgy döntött, hogy a kerek évfordulóra élményeket szeretne. Varázslatot! Mégpedig éppen százat. Olyanokat, amikben osztozhat a barátaival, ismerőseivel, mindazokkal, akik vágynak még játszani és élményekben osztozni. Mert a lista jónéhány pontja egyenes ágon kapcsolódik a játékhoz. Sok vállalásnak van köze Tibor közösségépítő tevékenységeihez, más pontokat az idő írt fel rá (találkozni 20 éve nem látott egykori pajtikkal, 40 km hosszú túrát tenni, eltapsolni egy nap legalább 40 ezer forintot, összecsődíteni „valamire” 40 embert, stb), megint másokat (műkörömépítés, no shave november) a részt venni kívánó jószándékú(?) ismerősök adtak hozzá. S persze vannak a bagatell apróságok is: fürdeni a tengerben, sorozatmaratont tartani, meghallgatni egy jó albumot élőben, örömet okozni a családnak, vagy éppen születésnapot szervezni.

„A játék mellett a projekt az énkeresésről és újradefiniálásról is szól. Célja a lehetőségek megteremtése, kapcsolatok újrapozicionálása, saját fejlődésem elősegítése.” /Tibor/

A projekt lassan véget ér, az utolsó napokat sikerült elcsípnem belőle. Egy pillanatfelvételt a dolgok állásáról. Pár olyan napot az évből, ahol teljesült néhány pont a 100-as listáról, vagy elindult a teljesülés útján. A projekt során szerzett új szokásokat és hatásukat. Pár nap alatt is sikerült igen sok pontot érinteni, például: valaki más ötletét beemelni a projektbe; elhagyni olyan szokást, ami talán felesleges; a Hive mesterévé válni; saját képet falra tenni; levegőn lenni; csendben lenni, egy órán keresztül orron át lélegezni; fotókört alapítani; előadást tartani. A pontok gyakran össze is kapcsolódnak, illetve építenek egymásra. Például a stand-up est keretében sikerült néhány nap alatt összecsődíteni legalább 40 embert „valamire”+ színházat csinálni+pénzt kérni valamiért, ami a legtöbbször (mindig) ingyen van. A bevétel pedig alkalmas volt egy Nórival közös „dupla-tízes” születésnap szervezésére – a következő hétvégén 10 program valósult meg a családdal 10 helyszínen.

Az alábbi anyag tehát nem Tibor, inkább valamennyire a szülinapi projekt, de legfőképpen egy hétvége portréja. Minek? Hátha utána valaki leteszi a telefont, és leporolja a polcon senyvedő társasjátékot. Átmegy a szomszédba beszélgetni. Vagy ki a levegőre.

Szakáll. Péntek reggel érkezem Marcaliba, kapok egy teát és irány a borbély, akitől nem lehet késni!

A "no shave november" játékban való részvétellel Tibornak sikerült *valaki más ötletét beemelni a projektbe*. Azonban a szakáll a feleségétől, Esztertől zöld utat kapott, így némi ráncba szedés után marad. Legalábbis a ma estéig, ahol fontos a jó megjelenés.

Marcalinak nem volt szabaduló szobája, hát Tibor épített egyet. Saját ötlet alapján, saját kezűleg kivitelezte, egyszemélyben működteti. Mert ez fontos és jó játék, minimális anyagi befektetéssel és maximális erőbedobással szuper dolgot lehet kihozni belőle. Másnapra várható egy csapat játszani, így elő kell készíteni a pincét, visszarendezni a korábbi játék után, pótolni, ami kifogyott.

Egy jól sikerült farsangi egyalkalmas nyomozós játék adta meg a löketet, majd egy megüresedett pince került berendezésre immár állandó játékra. Már annyian keresték fel a helyet környékbeliek és turisták, hogy a jelenlegi már a pince második berendezés - új történetet és logikai játékokat köríteni hozzá.

Jó társaságban repül az idő. Ebéd után Tiborral és Misivel iszunk egy gyors üdítőt egy olyan vendéglátóegységben, ahol még nem jártam. Az asztalon látható kávé az enyém, Tibor százas listáján ugyanis szerepelt *valaminek az elhagyása, ami talán felesleges*. Ez a valami végül két valami: a kávé és az alkohol lett. Az aprópénz, ami a „kávénemivásból” gyűlik, időnként új társasjátékok formájában ölt testet.

*A Hive mesterévé válni.* – olvashatjuk a 100-as lista egy másik pontját. Misi ahogy több más vállalásban, ebben is segít Tibornak, aki azonban már nemigen akad méltó ellenfélre Marcaliban. A telefonon a mesterséges intelligenciával szemben valahol 50% felett van a nyerési aránya. Tibor a múlt év során maga is *megismerkedett 40 új társasjátékkal*, illetve Marcaliban elindította a TársasBázist: a Kulturális Korzóban jelképes összegért ki lehet próbálni minden ott megtalálható játékot. Útmutatást, szerencsés esetben még játszótársat is kaphatunk a táblák, kártyák mellé.

Tibor tavaly a *világ egyik első társasjátékának reprodukcióját elkészítette anyagból.* Most megtekintettem ezt a marokjátékot is.

Hoverboard. Ezt meg én fedezhettem fel Nóri - Eszter és Tibor kislánya - segítségével pár perc erejéig. Kettőnk közül az ügyesebbről készült a kép. Részemről a túlélés remek eredmény.

*Összecsődíteni legalább 40 embert „valamire” + színházat csinálni + pénz kérni valamiért, ami a legtöbbször (mindig) ingyen van* – azaz stand-up comedy est! Hétvégi marcali kiruccanásom igazi apropója a Tibor által tartott stand-up megörökítése volt. Ebben a félelmetes vállalásban tehát a százas lista több pontja is megvalósult. Tibor a kulisszák mögül kilesve konstatálja, hogy egyre érkeznek a nézők. A pillanatképbe pedig tudtomon kívül sikerült belesűríteni még egy kipipált pontot – oldalt: *saját képeket a falra tenni*.

Egy tikmonysüttye* alatt betelnek a pótszékek is, 80 ember jött el az egyszeri és megismételhetetlen attrakcióra. *egy tükörtojás elkészítési ideje, kb 4-5 perc

Ezúttal az arcok jobban leírják az élményt, mint a szavak. Annyi tuti, hogy család, barátok, korábbi munkahelyek, telefonos zaklatók és politikusok sem úszták meg szárazon.

Apa tervez, a család aggódik. A stand-up est egész bevételt további élményekre verik el a következő hétvégén. Avagy, hogyan lehet *legalább 40ezret eltapsolni egy nap alatt.*

*Levegőn lenni, csendben lenni, orron át lélegezni napi egy órán keresztül.* Ez mind manifesztálódik egy általában reggel 5-6 közt tartandó séta formájában, amihez ezúttal én is csatlakoztam szombat reggel. Tibor kiszámolta, hogy rendszeres hajnali sétái előtt gyakorlatilag télen nagyjából heti egy órákat töltött levegőn. Egyrészt a kisvárosban minden közel van, másrészt még ennek ellenére is sokszor autóval mennek ügyes-bajos dolgaik után.

Misi is részese akart lenni a reggeli sétának, bár a séta rész nélkül. És azt hiszem, városismereti fejlesztésem sem hagyta hidegen. Így 5:30-kor(!) megmutatta a maga nemében unikális Éva presszót. Leírhatatlan, ne hagyja ki, aki arra jár!

Tibor a TársasBázison túl is igyekszik minél többeket bevonni a társasjátékok világába, megismertetni a játék örömével. időnként Nórival karöltve a Marcali Százszorszép Gyermekotthon lakóit is. Szombat délelőtt én is velük tartottam.

- Tudsz játszani?

- Tudok.

- És szeretsz is?

- És szeretlek is. /Fodor Ákos/

Tibi bácsi és Nóri ilyenkor igazi játékmesterek – a használati utasítások átrágása helyett a srácok nyugodtan rájuk bízzák magukat.

Kiszabadultak! Szombat délután megjött játszani a szabadulós csapat – ezúttal egy vidám, nagy család. A szabadulás egyrészt a logikus gondolkodás – Tibort idézve: „Ha azt gondolod, hogy azért találtál rá a jó megoldásra, mert hadivegyész diplomával bírsz…akkor nem az lesz a jó megoldás” – másrészt a csapatjáték, csapatszellem próbája is. Itt akkor van esély a feladványok megoldására, ha működik a résztvevők közt a kommunikáció, az egymásra figyelés. Egy ilyen szoba olykor sokkal több kompetenciát tud mérni, mint az iskolai feladatok többsége…

A 100-as lista néhány pontja természetesen a fotóhoz kapcsolódik. A múlt év során ismét sor került a legendás Marcali fotótáborra, illetve a gyerekeket megszólító Fotómanó tábor is folyamatosan fejlődik. Tibor a listán is kifejtette, hogy szeretne *fotókörhöz csatlakozni,* de minthogy ilyen nem volt a városban végül inkább *alapított egyet.* Nem csak hardcore technokraták, hanem a helyi közösség érdeklődő tagjai is eljárnak a ezekre az alkalmakra – van, aki lázasan jegyzetel, hogy gyermekéről jobban sikerült képek kerülhessenek a családi albumba. Ha már a fotónál tartunk, nem mehetünk el szó nélkül jelen felület, az Embermód mellett sem, ami tulajdonképpen hármunk fotóköre, ahol *riportanyagok készülnek, saját képek kerülnek bemutatásra.*

Két éve már voltam felnőtt farsangon Marcaliban, így tudtam, hogy remek buli lesz. Rádásként a szülinapi projekt pillanatfelvételét is kiegészíthetem pár képpel egy újabb hétvégén. Szóval tegnap ismét elugrottam Marcaliba.

Tibornak volt egy terve *egy egész estés szerepjáték megvalósítására*, amihez a boszorkányszombat témájú felnőtt farsang biztosította (volna) a terepet. Bár az este remekül sikerült, és a boszorkányok illetve boszorkányvadászok dolgozgattak valamennyit szerepükön, a buli hevében a szerepjátékot végül nem sikerült teljesen kibontani.

Boszorkánypong

Szombaton frissen és fitten a már említett *kávénemivásból* vásárolt egyik társasjátékkal - a Cultistormmal - is lezavartunk egy partit a Korzóban. Nyert már ebben valaha valaki?!

Bár nem most van a szülinapom, én is kaptam ajándékot ezen a két hétvégén: egy pillanafelvétel erejéig beleleshettem a projektbe. Kaptam a részvétel öröméből, felszabadult játékból. Amire ritkán szakítok időt. Pedig csak le kellene porolni a polcon árválkodó társast. Átkopogni a szomszédhoz. Vagy csak kimenni a levegőre.

Szóval köszönöm, és

Boldog születésnapot Tibor!

A végére egy rendes - vagy inkább friss - portré is készült

Fotók és szöveg: Ruprech Judit