Search
  • Ruprech Judit

Digitális tanulópálya

Updated: Mar 10

A koronavírus okozta járványhelyzet miatt március közepétől egy „fejesugrással” távoktatás lépett életbe az országban. Míg az egyetemen előrehozták az egy hetes tavaszi szünetet, hogy az oktatók valamennyire felkészülhessenek az új helyzetre, az általános és középiskolák esetében még ennyi idő sem adódott az oktatást segítő online platformok és lehetőségek megismerésére. Nem is ment (megy) zökkenőmentesen a digitális átállás – a helyzet tanároktól, diákoktól, szülőktől egyaránt nagy türelmet és energiabefektetést követel meg.


Mikor már biztos lehettem benne, hogy jelenlétemmel nem veszélyeztetek senkit, kicsit körbenéztem: hogyan vették az akadályt a környezetemben? A következő képriporttal nem törekszem a téma elemzésére – hiszen nem vagyok benne kompetens. Inkább hozom, amit láttam: a helyzet szülte vidám, vagy olykor stresszes pillanatokat; kreatív megoldásokat; sztorikat összetartásról. A történet amolyan embermódos megközelítését.



Ági - Gyuszi - Soma - Bende


Barátaim, Ági és Gyuszi mindketten tanárok, Gyuszi általános iskolában, Ági gimnáziumban. Soma első osztályos, Bende bölcsis. Késő délután megyek hozzájuk, félve kérdezem: dolgoztok még akkor? Mert én azt fotóznám. Nevetve válaszolják: Mi? Naná, 0-24-ben! A két örökmozgó kissrác mellett nem kis kihívás otthonról tanítani. Az időt, amit normál esetben munkára fordítanának a szülők, nappal mindig megzavarja valami: orrot kell törölni, játékokat javítani, szétválasztani a veszekedő fiúkat, vagy egyáltalán - foglalkozni velük is, feltörölni, ami kiömlött, elindítani a mosást, boltba menni, ebédet főzni… de ha épp nyugi van, az is jelenthet hangos játékot, ami például nem teszi lehetővé, hogy élő bejelentkezéssel tartsanak órát. Tényleg hosszúra nyúlnak a napok, mire minden elkészül. Mégis vidámságba érkezem.

Munkaállomás. Ági az általa feladott matekpéldák megoldásáról magyarázó videókat készít – erre többnyire csak este van lehetősége, amikor a gyerekek már alszanak.

Soma lábbal is pont olyan kiválóan zongorázik, mint kézzel.

Percnyi csend az asztal körül.


Mindenki teszi a dolgát, Apa-Anya e-mailekre válaszolnak, ügyintéznek, házi feladatot ellenőriznek, Soma hangosan angolt tanul, Bende „rendet rak”.

Jól megérdemelt szünet a folyosón.


Dominika és Pirike




A pécsi Nevetnikék Alapítvány nagyon gyorsan reagált a válsághelyzetre. A kórházba most ők sem járhatnak be kis betegeket felvidítani, így energiáikat időseknek történő bevásárlásra, maszkvarrásra, rászorulók segítésére fordítják. Hogy kedvenc korosztályuktól se szakadjanak el, az önkéntesek egy része „digitális babysitterkedést” vállal. Akár az ország másik szegletéből is működik a közös játék – ha a szülő egy nyugodt órára vágyik, a gyerekeket tapasztalt játszótársak kezébe adhatja, nem kell hozzá más, csak egy internetkapcsolattal rendelkező számítógép.



Az öt és fél éves Pirike nagyon szereti a cicákat, így Dominika bemutatja neki saját jószágát.

Piri el-eltünedezik a laptop elől ugrálni, így Dominika átmozgató gyakorlatokra vált, hogy közös tevékenységgé válhasson az ugrándozás.

A találós kérdések a nagyobb tesókat is bevonzzák.

A pohárdalt most csak félig tanulják meg, de kiderül, még „itt a piros, hol a piros”-ozni is lehet több városnyi távolságból.


Renátó



A hetedikes Renátóhoz az ÉlményTár Tanoda segítségével jutok el, a fiú szívesen vállalkozik arra, hogy meglátogassam és meglessem hogyan tanul.


Az ÉlményTárba leginkább Pécs-keleti, mélyszegénységben élő családok gyerekei járnak: közösségi teret, szabadidős programlehetőségeket, a tanulásban segítséget, készségfejlesztést, általánosságban pedig demokratikus szemléletet és egyenlő bánásmódot kapnak az ott dolgozóktól. Bár a kijárási korlátozás időszaka alatt a mentorok nem találkozhattak személyesen támogatottjaikkal, nem tudták volna magukra hagyni őket. Ismerve a körülményeiket, tudták: jó néhány családnál már a technikai feltételek sem adottak az otthon tanulásra, nem lévén elég (vagy egyáltalán) laptop, telefon, wifi, néhol még áram sem. Nem beszélve az ezek használatához szükséges technikai tudásról, ami olykor még a pedagógusokon is kifog. A szülők sem mindig tudnak segíteni a tananyag értelmezésében, feldolgozásában. Az ÉlményTáras csapat 25 családhoz szállított eszközöket és internetkapcsolatot, videó hívásokkal segítettek tanulni. Emellett csoportos skpye talákozókkal, vagy éppen online főzővideókkal is igyekeztek megtörni a bezártság egyhangúságát. Mostanra, bár egyszerre kisebb létszámban, és valamivel ritkábban, mint egyébként, de már bejárnak a fiatalok. Ugyanakkor az online segédmentoros tanulást továbbra is igénybe tudják venni.


Renátó egyik kedvenc tantárgya a matematika, ám most egy kicsit le van maradva belőle. Az egyik önkéntes a tanodán kívül, online is segít neki a feladatok értelmezésében és megoldásában. Renátó nagyon udvariasan és kicsit izgulva fogad. Hirtelen a matekfüzete nem akar előkerülni, de jó lesz egy másik is.


Telefonon felhívja tanulótársát, Viktort és el is kezdik megoldani a feladott példákat.

Renátóék hatan vannak testvérek, és bár ő a legfiatalabb, rajta kívül is sok gyerek van a családban. A kis házban nincs lehetőség külön szobába vonulni, és bár Renátó unokaöccse, Gyémi próbálja lekötni őket, a kicsik csak rövid ideig tudnak csöndben maradni. A család éppen most tatarozza a konyhát, a felnőttek beszéde is áthallatszik. Az alapzajban Renátónak többször is vissza kell kérdeznie, hogy értse mit mond tanulótársa.

Az első feladat nehézkes megoldása után egyszer csak elmegy a wifi. Renátó megkeresi az ÉlményTárból kapott hordozható wifi routert.


A hangzavar egyre jobban zavarja Renátót a koncentrációban, így Gyémi elviszi sétálni húgait.

A csendben sokkal jobban megy a munka, Renátó a harmadik feladatot már önállóan oldja meg. Viktor szerint jó eszű gyerek, a számtant gyorsan megérti, hatékonyan lehet neki segíteni. A geometria már problémásabb, hiszen a mai iskolarendszer nem képes figyelembe venni a gyerekek hátterét, környezetét. Még egy átlagos háztartásban természetes, hogy van vonalzó, körző, vagy szögmérő, Renátónak együtt gyártottak kartonpapírból vonalzót, és Viktor megtanította a fiút szemmel "felmérni" a leggyakoribb szögeket.

Mire végez a feladattal, leszakad az ég. Szerencsére az unokaöccséék is pont megérkeznek az eső előtt. Beszélgetünk még egy kicsit, főleg arról, hogy azért a suliban sokkal-sokkal jobb tanulni mint otthon… és, hogy vajon sikerül-e idén nyáron eljutni a Balatonra.


Szofi és Alíz



Barátaim kislánya, a most kilenc éves Szofi oxigénhiánnyal született. A tanulásban akadályozott osztályba járó Szofi egy tündér, aki folyton mosolyog, emlékszik rá, hogy majd’ egy éve milyen csokis kekszet evett nálam és egyszer sem mulasztja el megkérdezi hogy van Anyukám, akinek egyszer fájt a lába, mikor a kislány nála járt. Amúgy is borzasztóan érdekelt, mit és hogyan oktatnak náluk, hát még most, az online akadálypályán… Ő nem tud még egyedül tanulni, részben anyukájának, Zsuzsinak kell átvennie a tanító néni szerepét. Ez persze nem ritkaság máshol sem. Zsuzsinak a tizenhárom éves Alíz tanulmányaira is oda kell figyelnie: mivel számos használható platform van, így tantárgyanként a legkülönbözőbb helyekről érkeznek a házik, indul a videóhívás, megint máshová kell feltölteni a fileokat, figyelni a dolgozatok leadási határidejét. Az óvónőként dolgozó Zsuzsi az első hetekben szabadságon volt - még így sem volt egyszerű menedzselni a gyerekek tanulmányait, a háztartást, és saját ovisait is szórakoztatni. Csoportjának videókat vett fel, ahol verset, éneket tanulhatnak, vagy éppen a lányok által begyűjtött ebihalak fejlődését figyelhetik. Viszont mióta be kell járnia dolgozni, még stresszesebb az élet. Ennek ellenére náluk is mindig nagy a jókedv és a vendégszeretet, többször fotózni is elfelejtettem, olyan jól éreztem magam.

Napirend. Kisgyerekeknél kiemelten fontos, hogy ne folyjanak össze az órák, legyen egy munkarend, ami keretezi a napot. Szofinak az online tanulás kezdetén készítettek egy táblázatot, ahol szívesen húzogatja a mágneseket az aktuális teendőkhöz.

Testmozgással indul a tanóra, a feladatokat egy szerencsekeréken kell kipörgetni.

Olvasás. A Cs betűt Csibe Csabi és társai kalandjai segítik megjegyezni.

A hangokhoz kézjelek is társulnak, és taps segít megkeresni, hogy a tanult hang hol helyezkedik el az adott szóban. Zsuzsi határozottan és vérprofin segít Szofinak, aki ha nem lenne vele tökéletesen tisztában, hogy ez tanulás, azaz munka, még élvezné is.

Logopédia – az rrrrrrrrr hang kiejtése közösen.

Szofi végzett a mai anyaggal. A felszabadult számítógépen Alíz gyorsan – rettentő gyorsan - megírja a nyelvtan dolgozatot. Még Szofi hangos közreműködése sem zavarja meg az ötös szerzésben.

Pörgethető képregény - rajz házi a biosz tankönyv lapjain, amit Alíz videofileként ad le.

Apa is megjön, és Simi cica is előkerül. Én meg maradok vacsorára.


Iskolakert otthon, Mozsgón


Mozsgón egy abszolút „analóg” válasszal rukkoltak elő a digitális oktatás kihívásaira. Mivel a Lengyeltóti János Általános Iskola kibontakozóban lévő iskolakert-fejlesztési terveit a járvány erre a félévre biztosan keresztülhúzta, a szervezők egy mentőötlettel a tanulók otthonaiba juttatták a kert alapjait: palántákat, illetve csibéket kaptak a jelentkező családok.


Horváth Bernadettehez, a program kiötlőjéhez érkezem – illetve ő érkezik értem a szigetvári buszvégre. Munkahelyén, a mozsgói könyvtárban beszélgetünk ötletéről és a megvalósítás nehézségeiről. A napi nyolc órában számítógép elé kötött gyerekek egészségmegőrzését, természettel való kapcsolatuk megtartását, az ökológiai gazdálkodás népszerűsítését és a részt vevő családok ellátásának javítását egyaránt szolgálja a program. Tulajdonképpen ez egy remek apropó a háztáji gazdálkodás felelevenítésére is, könnyű fizikai munka és sikerélmény lehet a gyerekek számára.


A programot Az Emberség Erejével Alapítvány támogatta krízispályázata keretében. A helyi őstermelők is besegítettek, a szállításban pedig az önkormányzat működött közre. 48 család jelentkezett, köztük összesen 436 csibe, és több mint 2000 palánta – paprika, paradicsom, uborka, káposzta, karalábé, tök – került kiosztásra májusban. A jelentkező iskolás gyerekek és szüleik szakmai segítséget is kapnak - becenevén - „Bio Bettitől”, például a terep csibék fogadására való előkészítésében. Egyébként saját gyerekei és részt vesznek a programban, tulajdonképpen Bettiék kertje a mintakert. A szakmai anyagok, tippek, határidők elérésére egy Google Classroom platformot hozott létre az iskola, melyet egy pedagógus kolléga koordinál és a gyerekekkel közösen tölt fel tartalommal, képekkel.


Betti elvitt néhány családhoz beszélgetni és megnézni, hogy állnak a palánták.


Bea és Ricsi az egyik csibével. Bár Ricsi még óvodába jár, iskolás nővérénél lelkesebben nevelgeti a palántákat és csibéket.

Ricsi a kertben szalad a cica után.

Míg Bea egy még el nem ültetett palántát mutat, Ricsi traktorra pattan és „szántani indul”.

Hanna és Linda jó gazdasszonyok módjára figyelik csibéiket.

Gazolni mindig lehet, még egy ilyen szép, rendezett kertben is.

A munka végeztével Linda gondosan becsukja a kaput.

Fotók és szöveg: Ruprech Judit