Search
  • Ruprech Judit

Dobóhelyzet

Klaics Gábor a legtöbbet mosolygó ismerősöm. Vidámsága nem a kamerának szól, és nem is tartja meg kizárólag magának – mosolyait, poénjait számolatlanul osztogatja munkatársak, barátok, alkalmi ismerősök és ismeretlenek között. Van is oka a boldogságra: feleség, munkahely, épülő ház, sportsikerek. Biztosan pár centivel a föld fölött járna – ha lenne lába. Gábornak ugyanis 2003-ban, egy baleset következtében combközép alatt amputálni kellett alsó végtagjait.


A mozgássérültként őt érő mindennapos nehézségek, kihívások azonban nem tántorítják el attól, hogy minél teljesebben, aktívabban élje az életét. „Én úgy gondolom, hogy nem szabad begubózni. Ki kell jönni, és menni kell, hiszen az élet megy tovább, csak kicsit másképp. Úgy kell alakítani, hogy működjön.” És Gábor úgy alakítja. Nem köti feltételekhez, külső tényezőkhöz a pozitív hozzáállását. Nem vár az ideális helyzetekre, hanem megteremti azokat.


Gábor és felesége átmenetileg otthonná avanzsált harkányi nyaralójukban élnek. Általában majd’ egész nap rajta van a műláb, otthon viszont igyekszik gyorsan megszabadulni tőle. Az az igazi pihenés, ha nem kell hordania.

A ház körüli feladatokat kerekesszékből is próbálja megoldani. A tűzifa hasogatása például nem fog ki rajta.

Feleségével 2004-ben ismerkedtek meg. Szoros a kapcsolatuk, szabadidejüket majdnem mindig együtt töltik. Edina osztozik párja hobbijaiban, a kosárlabda edzésekre is elkíséri, és a csapat egyik fontos segítőjévé vált.

Gábor büszkesége a tavaly befejezett aranyszínű 1-es Golf. Bár korábban sohasem épített autót, körülbelül egy év alatt elkészült a járgánnyal. A nehezebb emelésekben, több embert kívánó feladatokban a családja segített. Folyamatosan bütyköli, szépítgeti a kocsit, Edinával veterán autós találkozókon is részt vesznek.

Gábor a mindennapokban is vezet – egy automata váltós, kézi vezérlésű gázpedálos autóval indulnak munkába reggelente.

Miután Edinát kitette a munkahelyén, számára is kezdődhet a meló – és a munkatársak húzása.

Gábor 1998 óta egy villamosipari cégnél dolgozik. Műszaki ügyintéző: tárgyal, megrendeléseket bonyolít, gyakornokokkal foglalkozik.

Munkahelye modern és szép, de nem akadálymentes. Az irodából fel-le sok lépcsőt kell megmásznia, ami időnként terhet jelenthet. Azt mondja, nem bánja, mert legalább kondiban marad.

Gábor napi rendszerességgel jár ki Pécs vonzáskörzetében, Kozármislenyben épülő házukhoz. Még nincs rendes bejáró, így az eső és a sár néha megnehezíti a dolgát. Szerencsére akad segítő kéz.

Konyhaablakban. A könnyűszerkezetes házat a pár akadálymentesre tervezte. Az ablakok, pultok méretei is igazodnak Gábor igényeihez, kerekesszékből is feléri azokat.

Gábor villanyszerelőként végzett, és a balesetéig ebben a munkakörben is dolgozott. Bár már jópár éve nem szerelt, nem szívesen fizetne olyan dologért, amit maga is meg tud csinálni. Tehát villanyszerelésre fel!

„Mit lábatlankodsz itt?” Míg gazdája dolgozik, a műláb egy sarokban pihen.

Gábor édesapja is segít: asszisztál a szereléshez, mozgatja a nehezebb tárgyakat, szerszámokat.

4-5 óra és nem kevés fúrás-csavarozás végeztével majd’ száz szerelvénydoboz került a falakba. Bár Gábor megizzadt a műveletben, büszke, hogy megcsinálta.

Kilátás a konyhaablakból az utca épülő házaira és a távozó Gáborra.

Az edzés előtt még irány Kátoly, néhány felnit ki kell rakni a szülői háznál, ami az autószerelések bázisaként, (és felni raktárként) is szolgál.

Uzsonna apjával és 92 éves nagyapjával Kátolyban. Gábor reméli, hogy a papa sokat vendégeskedik még a most épülő házban.

Vince bácsi és a szomszéd kisgyerek meglesik, ahogy Gábor járatja egy kicsit a téli álmot alvó veterán jármű motorját.

A Nemzeti Kosárlabda Akadémia öltözőjében. A pécsi kerekesszékes kosárlabda csapat, a PTE PEAC Rolling Basket 2018 májusában alakult, akkor még mindössze két játékossal, Gáborral és Márkóval. Némi alkalmi falusi focin kívül Gábor korábban sohasem sportolt.

A kerekesszékes kosárlabda szabályrendszere szinte megegyezik a kosárlabdáéval, a pálya, a labda, a gyűrű méretei is azonosak. Itt hangsúlyos szerepe van a kerekesszék frappáns kezelésének is: a fordulások, fékezések, ütközések, mozgásban véghezvitt akciók is színesítik a kombinatív játékot. A játékosok időnként olyan gyorsan hajtanak, hogy a súrlódástól füstölnek a kerekek. A kötés megakadályozza az ebből adódó sérülést.

Nyújtás, bemelegítés, taktikai megbeszélés edzés előtt. A csapat jelenleg 13 főt számlál, heti kétszer edzenek.

Gábort kikapcsolja, feltölti a játék. Itt nem kizárólag az eredmények a fontosak: aki nem vágyik versenyezni, azt is vonzza a játék és a közösség megtartó ereje.

Pakolás, és irány a válogatott összetartás! Gábor álma, hogy kijusson a paralimpiára. Bár ez egyelőre elérhetetlennek tűnik, néhány hónap leforgása alatt Gábor válogatott kerettag lett, csapattársával, Stromival rendszeresen részt vesznek a válogatott edzéseken.

A csapat idén elindult az országos bajnokságon. Első igazi meccseiket október elején játszották Veszprémben. Bár itt utolsók lettek, nem szerepeltek rosszul. A többi csapat már sok éve játszik, jobb, gyorsabb székekkel rendelkeznek, ennek ellenére sok pontot szereztek a pécsiek.

Játék közben sem várnak a sültgalambra, rutinosabb ellenfelekkel szemben is hajt a csapat, hogy ideális helyzetet teremthessenek. Gábor mezén a 30-as szám 2003 április 30-i balesetének állít emléket.

Fotók és szöveg: Ruprech Judit