Zsirai Tibor
Ezüst-randevú

A nő örök. És az akt annak legnemesebb burka. Ha engedi, látványát érdemes olyan eljárással rögzíteni, mely a nullák és egyesek illékony világa helyett valóban az örökkévalóságnak szól.
Mondjuk fényre érzékenyített üveglemezre, melyen a bőr finom részleteit ezüsttel festi meg a képnek megálmodója.
Az év elején Varga Szilárd amatőr fotósnál jártunk, aki egy, a 19. század közepétől alkalmazott fotótechnikai eljárással rögzíti egyedi és megismételhetetlen képeit (műtárgyait). Egy lassan kibontakozó szerelem története ez, ahol már elcsattant ugyan az első csók, de a katarzis egy kicsit még lehet, hogy várat magára.
Szilu – saját bevallása szerint is – még csak az ismerkedés fázisában van a technikával. Kapcsolata a nedves kollódiumos eljárással rajongással és (szerethető) hibákkal teli. Sokat szabad már, de még nem mindent lehet (sok dologgal megpróbálkozni sem mer) – örömet és elégedettséget viszont így is ad a projekt.
Az ambrotípiában a technikai kihívás az, ami igazán lázba hozza. Hogy tervezhető a folyamat, precizitást és elszántságot követel, mégis rengeteg a nem várt események miatt bekövetkező véletlen az eljárás során.
Egy kép elkészítése körülbelül fél óra. Ha hozzávesszük a felkészülést, a próbaképet, annak kidolgozását, egyetlen projekt elvihet egy egész délutánt is.
Hogy lesz-e a végén értékelhető eredmény, az mindig a jövő titka; annyit azonban elárulhatunk: jó és rontott fogalma erősen átértékelődik egy ilyen eljárással készített kép esetében. Bár technokrata műfajról beszélünk, az érzelmi elköteleződés is nyom a latba.
Üveg- és alumíniumlemezre fényképezni nem egy rapid randi, hanem egy talán életre szóló elköteleződés. Más tempó, más értékrenddel, mint amit az okoseszközök kameráinak világában megszokhattunk.
Tartsatok velünk és nézzetek be ti is Szilu műhelyébe, ismerkedjetek meg az eljárással és a köré épülő varázslatos világgal.
Előjáték
Vasárnap 16:00
Sötét és hideg ipari környezetben találkozunk. Sötétedéskor kezdünk. Szilu és modellje Kitti már a helyszínen várnak. Fűtés nincs, áram szerencsére van, így a pár kézi hősugárzó ad némi meleget. Rövid ismertető után (mi is fog történni a nap további részében) neki is kell állnunk a munkának, hogy esete nyolcra mindenki biztos hazaérjen.














Az AKTus
A próbaképek sikeresnek mondhatók. Az új hívó oldat is szépen teszi a dolgát, így Szilu és Kitti előkészülnek a képhez amiért igazából jöttek.
Szilu ezúttal egy fekete alumíniumlemezt készít elő a sötétkamrában. Míg a lemez az ezüstnitrátos oldatban fürdőzik, előkészíti a helyszínt és beállítja a modellt.












Cigaretta
Ennél a technika alkalmazásánál elmondható, hogy nem csak egy kép, hanem egyben egy műtárgy is születik. Műtárgy akkor is, ha selejtes, ha hibás a pereme, ha hullámos lesz vagy sérül a felület, elcsúszik az élesség vagy a kompozíció.
Egyszeri lesz és megismételhetetlen.
Értékét is ez adja, nem a felhasznált nyersanyag, esetleg a ráfordított idő mennyisége.
A világ első kollódiumos eljárással készült felvételei ma is élvezhetőek – ha nem is az örökkévalóságnak, több emberöltőnyi időtávolsághoz szólnak.
Marad még kis időnk, így Szilu engem is meglep egy portréval. Hogy megszáradjak az üvegen, megvárni nincs időm, de nagy élmény látni, ahogy ezüstté válok a felületen.
19:20-kor indulunk haza. Autóval kb. 40 perc az út. 19:59-kor lépek be a lépcsőházba.
