Ezüst-randevú

A nő örök. És az akt annak legnemesebb burka. Ha engedi, látványát érdemes olyan eljárással rögzíteni, mely a nullák és egyesek illékony világa helyett valóban az örökkévalóságnak szól.

Mondjuk fényre érzékenyített üveglemezre, melyen a bőr finom részleteit ezüsttel festi meg a képnek megálmodója.

Az év elején Varga Szilárd amatőr fotósnál jártunk, aki egy, a 19. század közepétől alkalmazott fotótechnikai eljárással rögzíti egyedi és megismételhetetlen képeit (műtárgyait). Egy lassan kibontakozó szerelem története ez, ahol már elcsattant ugyan az első csók, de a katarzis egy kicsit még lehet, hogy várat magára.

Szilu – saját bevallása szerint is – még csak az ismerkedés fázisában van a technikával. Kapcsolata a nedves kollódiumos eljárással rajongással és (szerethető) hibákkal teli. Sokat szabad már, de még nem mindent lehet (sok dologgal megpróbálkozni sem mer) – örömet és elégedettséget viszont így is ad a projekt.

Az ambrotípiában a technikai kihívás az, ami igazán lázba hozza. Hogy tervezhető a folyamat, precizitást és elszántságot követel, mégis rengeteg a nem várt események miatt bekövetkező véletlen az eljárás során.

Egy kép elkészítése körülbelül fél óra. Ha hozzávesszük a felkészülést, a próbaképet, annak kidolgozását, egyetlen projekt elvihet egy egész délutánt is.

Hogy lesz-e a végén értékelhető eredmény, az mindig a jövő titka; annyit azonban elárulhatunk: jó és rontott fogalma erősen átértékelődik egy ilyen eljárással készített kép esetében. Bár technokrata műfajról beszélünk, az érzelmi elköteleződés is nyom a latba.

Üveg- és alumíniumlemezre fényképezni nem egy rapid randi, hanem egy talán életre szóló elköteleződés. Más tempó, más értékrenddel, mint amit az okoseszközök kameráinak világában megszokhattunk.

Tartsatok velünk és nézzetek be ti is Szilu műhelyébe, ismerkedjetek meg az eljárással és a köré épülő varázslatos világgal.

Előjáték

Vasárnap 16:00

Sötét és hideg ipari környezetben találkozunk. Sötétedéskor kezdünk. Szilu és modellje Kitti már a helyszínen várnak. Fűtés nincs, áram szerencsére van, így a pár kézi hősugárzó ad némi meleget. Rövid ismertető után (mi is fog történni a nap további részében) neki is kell állnunk a munkának, hogy esete nyolcra mindenki biztos hazaérjen.

Első a por és a zsírszennyeződések eltávolítása. Fontos a patika állapot. Ha folt marad a lemezen, csúnyán elronthatja a képet!

A módszeresen megtisztított üveglemezt Szilu egy kollódiumos oldattal önti meg.

A folyamat biztos kezet és rutint követel meg a fotográfustól.

Az eleggyel kezelt üveglapot sötétkamrában, ezüstnitrát oldatban érzékenyíti.

A lemezt még nedvesen kell felhasználni, így a kiemelés pillanatától a fotózást már nem lehet elhalasztani, fény pedig már csak az exponálás pillanatában érheti az anyagot.

Mivel a modell mögé már alig jut majd a fényből, Szilu háttérnek egy kék vásznat választ, melynek színére a legérzékenyebb az anyag.

A mattüvegen különösen nagy élvezet az élességállítás. Az éles tartomány azonban ekkora formátumnál nyitott rekesszel csak milliméterekben mérhető, így az élesség beállítása a fotográfustól hatalmas precizitást, a modelltől pedig teljes mozdulatlanságot követel.

A lemez bekerül a kazettába. A modellt tarkójánál egy rögtönzött állvánnyal támasztja ki, és exponál.

Az exponálást követően a lemez rögtön a sötétkamrába kerül. A hívás megállításáig nem veszti el fényrögzítő képességét, ezért óvatosan kell bánni vele, nehogy új információ kerüljön a nyersanyagra.

A hideg fixáló oldatban lassan megjelenik a teljes kép. Mindketten izgatottan várják a végeredményt.

A kezdéstől számítva körülbelül 40 perc telik el, mire megpillanthatjuk az első képet. Szilu egy sötét háttér elé teszi az üveglemezt. A felvétel szépen exponált és kellően éles is, a kompozíció viszont (egy laza állványláb miatt) elcsúszott a felvétel közben. A képet átmossák vízzel majd egy keretre teszik száradni.

Kell egy második próbakép is – hogy a modell is hazavihessen egyet. Újrakezdik az egész eljárást – tisztítás, öntés, érzékenyítés, fotografálás, fixálás, szárítás. A második képpel mindketten elégedettek. Kezdődhet az igazi munka!

szkennelt változat @ Varga Szilárd

Az AKTus

A próbaképek sikeresnek mondhatók. Az új hívó oldat is szépen teszi a dolgát, így Szilu és Kitti előkészülnek a képhez amiért igazából jöttek.

Szilu ezúttal egy fekete alumíniumlemezt készít elő a sötétkamrában. Míg a lemez az ezüstnitrátos oldatban fürdőzik, előkészíti a helyszínt és beállítja a modellt.

A projekt sikerének (a hideg mellett) egyik legnagyobb ellensége az így is kevés fény. Mivel a reflexfények már nem (vagy csak nagyon kis mértékben jutnak el az érzékenyített felületre) a főfényt a lehető legpontosabban kell beállítani a felvételhez.

A kamera szemszögéből is ellenőrizni kell a látványt.

Minden kész, Kitti megválik kabátjától és zoknijától. Érkezik a lemez és készülhet az első kép.

Utolsó simítások és...

Expozíció!

A beállításból készül egy verzió 6x6-os filmre is (és persze egy mobilos változat is Instagramra). Gyors öltözést követően irány labor!

Valami nem stimmel...

A technika működik, de a modell belepislogott a felvételbe! Jöhet az ismétlés. (Újabb fél óra!)

Készül a kép.

A lemez ezúttal tovább fürdőzik. Egy makacs folt nem akar leoldódni a felvétel pereméről. A digitális sötétkamrával ellentétben itt nincs brush tool, és ujjheggyel vagy szikével sem tanácsos a még lakkozatlan felülethez érni. Szilu addig lötyögteti a folyadékban, míg nem látja a várt eredményt.

A kép a szárítóra kerül. Még lakkozni kell, majd elnyeri végső formáját:

szkennelt változat @Varga Szilárd

Cigaretta

Ennél a technika alkalmazásánál elmondható, hogy nem csak egy kép, hanem egyben egy műtárgy is születik. Műtárgy akkor is, ha selejtes, ha hibás a pereme, ha hullámos lesz vagy sérül a felület, elcsúszik az élesség vagy a kompozíció.

Egyszeri lesz és megismételhetetlen.

Értékét is ez adja, nem a felhasznált nyersanyag, esetleg a ráfordított idő mennyisége.

A világ első kollódiumos eljárással készült felvételei ma is élvezhetőek – ha nem is az örökkévalóságnak, több emberöltőnyi időtávolsághoz szólnak.

Marad még kis időnk, így Szilu engem is meglep egy portréval. Hogy megszáradjak az üvegen, megvárni nincs időm, de nagy élmény látni, ahogy ezüstté válok a felületen.

19:20-kor indulunk haza. Autóval kb. 40 perc az út. 19:59-kor lépek be a lépcsőházba.

Különleges ajándék egy remek nap margójára - szkennelt változat @ Varga Szilárd