Fűzfavesszőből font harmónia

Kakas József alig volt nyolcesztendős, amikor édesapja útmutatásával elkészítette az első fűzfából font kosarát. Az azóta eltelt több mint négy évtizedben megszámlálhatatlan mennyiségű fonat került ki a kisbajomi népművész műhelyéből.

A csaknem 400 lelkes Kisbajom község a nagyatádi járásban – Nagybajom - Lábod között – található. A szép falut méltán nevezik „rinyamenti ékszerdoboznak”. Itt él és alkot immár csaknem negyven esztendeje Kakas József kosárfonó népművész, aki hat testvérével a szomszédos Szabáson született egy kosárfonással, gyógynövényekkel foglalkozó családban.

A természet kincseinek tisztelete így már kora gyermekkorától kezdve meghatározta életét, szülei nyomában sertepertélve hamar ő is fűzfavesszőkből kezdett különféle használati tárgyakat készíteni.

A nyolcvanas évek elején Kisbajomban letelepedő fiatalember nagyon komolyan vette a népi művészetet, sokat alkotott és még többet tanult.

Kakas Józsefet már hosszú ideje az ország legjobb kosárfonó mesterei, népművészei között tartják számon.

Mind mondja, a falusi élethez hozzátartozott, hogy az emberek mindent maguk termeltek, készítettek, vagy ha nem boldogultak, szóltak a szomszédnak, rokonnak, aki segített. Ma valahogy ez eltűnik a világból.

Gondos előkészítés, precíz vágások, jó nagy adag türelem és kreativitás eredménye egy-egy szép fonat.

„Befejező ember vagyok, amit elkezdek, azt soha nem hagyom félbe, de ez tulajdonképpen minden tevékenységemre igaz. Ha szétszedek valamit, akkor össze is rakom. Ha eltervezek egy új alkotást, akkor azt el is készítem." - vallja.

A nap öt órakor indul számára. Nemcsak a gyógynövények miatt alakult így, amelyeknek az ideális szüretelési ideje napfelkelte előtt van, hanem mint mondja „tevékeny ember vagyok, ház körül bőven akad tennivaló”.

A műhely teljes egészében a keze munkáját dicséri. A saját maga építette kemence adja a meleget, süti a kenyeret, ez a lámpa pedig egyenesen a „természet áruházból” érkezett.

A harmónia részei: apró fonott tárgyak mindenütt.

A ház körül jól jönnek a strapabíró eszközök. A fáskosár évek óta hűségesen szolgálja gazdáját.

Az udvaron szépen kötegelt fűzfanyalábok várnak a sorukra. A nyers vesszőket kifűzik, hogy ruganyosan az ideális formára lehessen hajlítani őket.

A fonásra az aranyfűz, és az amerikai piros fűz a legjobb. Ezeket nem is olyan egyszerű ma már beszerezni. Régen minden térségben voltak olyan füzesek, amelyeket kifejezetten a kosárfonás miatt telepítettek.

József az elmúlt évtizedekben rendkívül sok helyen – vásárokon, több egyedi és csoportos kiállításon - mutatta meg magát, talán ezek közül is legérdekesebb helyszín a Sziget volt, ahol a többségében külföldről érkező fesztiválozók körében nagy sikert aratott munkáival.

A gyerekek nagy örömére nemcsak a háztartásban hasznos tárgyak – kosarak, tálak, üvegeket körbeölelő fonatok - kerülnek ki kezei közül. Az otthon elkészített gyermekjátékok is fontos részét képezték a hagyományos néprajzi kultúrának, igyekszik ezeket is őrizni.

Kakas mester a Somogy Megyei Népművészeti Egyesület oktatójaként több mint háromszáz fiatalt és kevésbé fiatal, de annál lelkesebb embert vezetett be a művészi kosárfonás rejtelmeibe. Nagyfia, a 15 éves Patrik, aki egyébként tehetséges focista, a kosárhoz szükséges vesszőket is ügyesen kezeli, így talán az utánpótlás is megvan.

A kisbajomi műhelyben sok-sok tanítvány között számos közéleti személyiség is kipróbálta a kosárfonás rejtelmeit, Józsefet pedig számos helyre invitálták itthon és külföldön. Az alábbi fotó Sólyom László köztársasági elnöknél tett látogatásának emléke.

A kertben a lassan búcsút intő tél ellenére még mindig találni különféle gyógynövényeket. József ezekről tart manapság országszerte előadásokat.

"A természet kincsei rendkívül sok betegségre, nyavalyára, kórságra jelentenek gyógyírt. Csak ki kell menni a kertbe, vagy az erdőbe és lehajolni értük." - mondja.

A népi gyógyászat nagy tudást igénylő tevékenység, megismerni a hasznost a haszontalantól, kiszűrni az egészségest a méregtől bizony nagy gyakorlatot igénylő tevékenységek.

Mózeskosár, fáskosár, gyümölcsös, szerszámos, de készített már kicsi és életnagyságú hintót is.

Precíz fonás, sehol kiálló, szúrós elem. A hölgyek öltözékére is gondolni kell, hogy ne csak a kosaruk szolgálja őket hosszú ideig, teszi hozzá mosolyogva.

A híres, rendkívül nagy precizitást igénylő thonet fonat.

Legújabb és talán pályafutásának legegyedibb munkájával nemrégiben lett kész. A csaknem másfél méteres fonott Buddhán több hónapon keresztül dolgozott.

Vajon lesz-e jövője a szakmánknak, tűnődik el gyakran. Mind mondja, vannak lelkes tanítványok – ki megélhetésből, ki szenvedélyből – de viszik tovább a kosárfonás mesterségét, talán a világ is talán újra a kevesebb műanyag irányába fordul, és így talán nem fog eltűnni a történelem feneketlen kútjában.

Fotó és szöveg: Szellő Gábor