Szellő Gábor
Fűzfavesszőből font harmónia
Updated: Dec 10, 2020
Kakas József alig volt nyolcesztendős, amikor édesapja útmutatásával elkészítette az első fűzfából font kosarát. Az azóta eltelt több mint négy évtizedben megszámlálhatatlan mennyiségű fonat került ki a kisbajomi népművész műhelyéből.




Mind mondja, a falusi élethez hozzátartozott, hogy az emberek mindent maguk termeltek, készítettek, vagy ha nem boldogultak, szóltak a szomszédnak, rokonnak, aki segített. Ma valahogy ez eltűnik a világból.


„Befejező ember vagyok, amit elkezdek, azt soha nem hagyom félbe, de ez tulajdonképpen minden tevékenységemre igaz. Ha szétszedek valamit, akkor össze is rakom. Ha eltervezek egy új alkotást, akkor azt el is készítem." - vallja.












"A természet kincsei rendkívül sok betegségre, nyavalyára, kórságra jelentenek gyógyírt. Csak ki kell menni a kertbe, vagy az erdőbe és lehajolni értük." - mondja.






Vajon lesz-e jövője a szakmánknak, tűnődik el gyakran. Mind mondja, vannak lelkes tanítványok – ki megélhetésből, ki szenvedélyből – de viszik tovább a kosárfonás mesterségét, talán a világ is talán újra a kevesebb műanyag irányába fordul, és így talán nem fog eltűnni a történelem feneketlen kútjában.
Fotó és szöveg: Szellő Gábor