Hosszú Expozíció
Úgy tervezte, ha nem veszik fel a MOME-ra, fogtechnikus lesz. Nem másért, csak hogy a későbbiekben is valami köze lehessen a porcelánhoz! Az első sikertelen felvételi után még két esélyt adott magának, harmadszorra sikerült is bejutnia, így szerencsére nyert az iparművész pálya.
A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem kerámiatervező szakán diplomázott, majd Baselben a Fachhochschule Nordwestschweiz Hochschule für Gestaltung und Kunst Masterstudio Design keretein belül szerzett mesterdiplomát designer formatervezőként. 2015-ben saját márkát alapított Hugi Ceramic Design néven. Ma ő a Balaton-part egyik fine dining tányérfelelőse.
Ennyi az ő története dióhéjban, ha - ahogy ő mondja -, a “glamourt” akarjuk elmesélni, ám az idáig vezető út inkább hat egy neogótikus útvesztőnek, mint a népmesék szegénylegényének (vagy inkább királyleányának) némileg talán viszontagságos, ám szögegyenes életútjának.
Esztert egy esős, ősz végi, álmos napon látogatom meg egy beszélgetés erejéig, hogy megtudjam, hány vargabetű is egy tökéletesen leírt kör.
Kora délelőtt találkozunk. A címet hamar megtalálom, a bejáratot már kicsit nehezebben. Maga a ház első benyomásra olyan, mint egy labirintus, régi és új határán, rengeteg toldással, szükség- és fél megoldásokkal, sok szeretettel, ám néhol annál is több hozzánemértéssel toldozva-foltozva. Látszik, hogy nem terv szerint épült. Mindig a pillanatnyi lehetőségek határozták meg mivé és milyen ütemben alakult át az évek során.
Eszterék az év eleje óta lakják. Első saját házuk. Párjával együtt újítgatják, szépítgetik, de látszik, messze még a vége. Mint egy remek metafora, úgy kínálja magát egy újabb érdekes élettörténet körüljárására.
Eszter (vagy ahogy a legtöbben szólítják, Hugi) teával és kényelmes fotellel vár a végtelen hosszúnak tűnő ház egyik leghátsó toldalékában. Éppen nem dolgozik annyira. Beszélgetünk és közben várunk.
Nemrég állt le a kemence. Két nap, mire hűl is annyit, hogy Eszter kinyithassa és megnézhesse, minden a várakozásoknak megfelelően történt-e az égetés során: eleget voltak-e benne a tárgyak, a mázak olyan színűvé „sültek”-e, amilyennek eltervezte őket, rendben volt-e a tárgyak magassága, szélessége, vastagsága, nem repedt, tört, robbant-e szét valami a nagy hő hatására…
Mostanra persze szerzett annyi gyakorlatot, hogy kevés a „hibás” darab, mégis minden alkalommal nagy az izgalom, mikor nyílik a kemence ajtaja.
Teát tölt újra és közben mesél.
Már gyerekkorukban nagy presztízse volt náluk a kézzel készített ajándékoknak. A saját készítésű meglepetéseket az egész család mindig nagyobb örömmel fogadta, mint a vásárolt tárgyakat, így mondhatjuk, hogy Eszter és testvére ebben szocializálódtak. Az alkotás és a tárgyak készítésén keresztül való önkifejezés hamar az élete részévé vált.
A kerámia népszerű szakirány, mondja, ám az egyetem elvégzését követően csak kevesen maradnak a szakmában. Ennek egyik oka, hogy meglehetősen költséges egy vállalkozás beindítása és egy piacképes termékpaletta elő- illetve megteremtése.
Ő maga is sokáig várt, mire sikerült beindítania vállalkozását. Sok országban, sokféle munkát vállalt, hogy előteremtse az induláshoz szükséges anyagiakat. Gyerekekre vigyázott, éttermekben, szállodákban, fesztiválokon dolgozott a legkülönfélébb munkakörökben.
Közben persze folyamatosan tervezte a továbblépést. Mindig tett érte, hogy előre haladjon az úton, melynek végső célját még most sem látja, legfeljebb érzi a hogyan továbbját.
Mikor formatervezéssel kezdett foglalkozni, amit nem akart, a piacozás volt. Hogy pénze legyen, ennek ellenére kipróbálta, azóta rettenetesen meg is szerette. Amellett, hogy sokan megismerték általa munkáját és ő is sok hasonló gondolkodású emberrel ismerkedett meg, az éttermes megrendeléseinek nagy részét is a piacnak köszönheti.
Igen, a legnépszerűbb Balaton-parti éttermek séfjei is a termelői piacon keresik a friss, vidéki, vegyszermentes alapanyagokat ételcsodáikhoz. Ugyanúgy itt keresik a zöldséget, gyümölcsöt, mint a friss húst - vagy akár azokat a különleges tányérokat, amiben felszolgálhatják azokat vendégeiknek.
Mert ahogy mondják (és ahogy Eszter is vallja): nem mindegy, hogy az ember miből eszik, iszik. Ha egy tárgy funkcionalitása mellett kellő esztétikummal is bír, a test mellett a lélek is táplálkozik, az aktus pedig szépen szertartássá nemesül. Az étkezésre “időt szakítás” helyett “időt szán”, ami képes minőségi idővé változtatni a kötelező köröket is.
Mind a kerámiatervezés, mind a kerámiakészítés egy lassú folyamat. Bár az egyes munkafázisok hamar lemennek, köztük mindig elég idő telik el, hogy az ember át- és újragondolhassa az adott feladatát. Különösen igaz a mostani állapotra, mikor is Eszter babát vár. Nem gondolta, de a várandósság megnehezíti számára a munkát. Könnyebben fárad, nehezebben emel, korábban érzi, hogy elég. Az ütemtervet szerencsére tudja tartani, de pluszokat már nem nagyon vállal.
Átsimogatja a száradó tányérokat, megkorongozik két új tárgyat és máris érzi, hogy pihenni kell. Tölt még teát, azán kimegyünk a kertbe almát szedni. Minden nap egy kicsit, mondja és lassan össze is gyűlik az ellátmány télire.
Otthon elektromos kemencével éget, de igazi szenvedélye a fatűz. Szereti benne a megismételhetetlen megalkotásának érzetét. Hogy egyetlen tárgy sem lesz tökéletesen ugyanolyan.
Ez megnehezíti ugyan a megrendelésre dolgozó keramikus munkáját – az iparművészetben alapelvárásként jelenlévő egyediség mellett egy készlet esetében azért nem árt az sem, ha egységes sorozatként lehet tekinteni az együttesre - mégis ez sarkallja további kísérletezésre, ismert formák végletekig egyszerűsítésére és újra kibontására.
Egy szépen megmunkált kerámia épp olyan, mint az élet: minden kölcsönhatás formálja, alakítja, a rá megfelelő mértékben ható erők pedig örökre otthagyják nyomukat a kész tárgyon. Számít a forma, az anyaghasználat, hogy jusson elég idő a szárításra, égetésre, hűlésre.
Érdekesség, hogy számít az is, milyen közegben “nő fel” az adott tárgy. Teljesen más végeredmény születik égetés során homogén környezetben, mintha különböző méretű, rendeltetésű tárgyakat tesz egymás mellé, fölé, alá a kemencébe. Más utakat talál magának a forróság, más módon “kapja meg” a munkák felszínét, más “ízt” kölcsönönöz nekik. Magyarázható ez tudományos módon, mégis gyakran érzi az ember, hogy ott a lélek ezekben a tárgyakban.
A változatos méretek, formák jobb eredményt hoznak. A többet tapasztaltak meghálálják az élményeket.
Eszter munkái megalkotása során egyszerűségre és praktikumra törekszik. Alkotásai bár modernek és egyediek, mégis kortalannak hatnak. Apró, alig észrevehető márkajelzés kerül csak a tárgyakra, jelezve az alkotó személyét.
Kihasználva, hogy kicsit elvonulnak a felhők, a Nap utolsó erősebb sugaraiban fürdőzhetnek a tányérok. Közben vendégek érkeznek. Eszter testvére és annak párja süteményt hoznak.
Kicsit a jövőről is beszélgetünk. A saját márka fontosságáról és az Eszterben “lakó” két alkotó munkásságának szétválasztásáról.
Mikor munkájának semmivel össze nem téveszthető ismertetőjegyeiről kérdezem, kissé elbizonytalanodik. Büszke eddigi munkáira, de a szakma számára valami mást szán. Hamarosan két úton megy egyszerre tovább: Fehér Eszter külön válik a Hugi Ceramic Design-tól és új kihívásokkal, ám a régi lelkesedéssel veti bele magát önmaga újrafelfedezésébe.
Ha úgy képzeljük, az ember alkotta vázba a tűz égeti bele a lelket, felületére is az exponálja legjellemzőbb vonásait, láthatjuk, hogy ez egy nagyon lassú expozíció. Lassan, komótosan járja körbe a porcelán testet, óvatosan választ színeket, árnyalatokat. Megfontoltan, ám határozott vonásokkal árnyal, többször körbefutva, megvizsgálva azt, míg meg nem teremti benne a lelket.
Akár az önmagában célt és tartalmat kereső ember - végtelen időkön át, fáradhatatlan.
Fotó és szöveg: Zsirai Tibor