Míg a káosz harmóniává nemesül…

Berinek gyerekkorától megvan az a különleges képessége, ha belép egy helyre, másként lássa a dolgokat, mint a környezete. Minden látványt magába szív, de annak egyszerű elfogadása helyett képzeletben szinte azonnal átdolgozza azt. Pár másodperc elég neki, hogy a pillanatnyi helyett már azt az újrakomponált valóságot lássa, amit maga teremt majd meg festékkel, waxxal, csiszolópapírral és ecsettel. Szerencsés egybeesés, hogy Beri bútorok, falak, teljes otthonok újragondolásával foglalkozik, ahol kamatoztathatja is e képességét.

Mindegy, adott tárgy a lomis piacról esik-e be műhelyébe, vagy egy több száz éves barokk bútort ajánlanak figyelmébe jómódú örökösök, a végeredmény minden esetben ugyanaz: valami új, ami épp olyan, mint amit megrendelői szerettek volna, de teljesen más, mint amire tényleg számítottak vagy amit saját erejükből elképzelni tudtak. Az új külső mellett sokszor új funkciókkal is ellátja a hozzá kerülő tárgyakat. Asztalos és kárpitos bevonásával teljesíti ki vízióit. Ha a munka megkívánja, maga is fúr, szögel, csempét fest.

Nem restaurál, konzervál, nem is felújít, hanem a szó szoros értelmében átváltoztat. Nagy odafigyeléssel, de inkább ösztönből, mint technikai bravúrok sokaságával nyúl alapanyagaihoz.

Hihetetlen könnyedséggel zsonglőrködik értékes és értéktelen fogalmával, mossa össze és értelmezi újra azt. Hatalmas munkával teremt egyedi egyszerűséget. Hogy miként születnek meg alkotásai? Kiderül vele készült riportunkból.

Berivel mesztegnyői műhelyében találkozunk. A műhelyben, mely első ránézésre nem tűnik annak, inkább olyan, mintha egy nappali lenne, aminek a közepére beállítottak egy munkapadot.

Szereti megadni mindennek a módját. Egyfajta szertartásosság lengi be az egész estét. Teát készít, az asztalon sütemény. Az egész olyan, akár egy második otthon. Mindent megtalálni benne, ami a komfortérzet megteremtéséhez szükséges.

Gyakran dolgozik éjszakába nyúlóan. Tüzet rak, hogy a hideg, téli estéken se kelljen fáznia. Szeret elmerülni a munkában, ehhez pedig elengedhetetlen a kellemes hőmérséklet és a nyugalom.

Szívesen dolgozik akkor, ha már mindenki alszik. Szereti a csendet. Társasága csupán két macskája és némi zene.

A szülői ház melléképületében berendezett műhely kellő inspirációval szolgál számára. Mint mondja, nem is tudna másképp alkotni.

A szerszámok, tárolószekrények, sablonok úgy simulnak környezetükbe, mintha esztétikai céllal kerültek volna a térbe.

Az asztalon mindig van virág. Enélkül is elképzelhetetlen számára a zárt térben való létezés.

Munkás és hétköznapi viseletét csak a maga elé kötött kötény különbözteti meg egymástól. Ahogy szinte mindig – feketét visel, nagy gallérú, fehér férfiinggel. Így érzi jól magát, ez fejezi ki leginkább egyéniségét. Egyszerre sportos és elegáns, amiből munka közben sem enged szívesen.

„A lom álma, hogy újra hasznos legyen”

Párhuzamosan dolgozik műhelyében és külső helyszíneken. Mint meséli, megrendelői általában határozott elképzelésekkel keresik meg, ám de nagy szabadságot kap a megvalósítás során, hogy a végeredmény mégis különbözzön a hozott mintáktól.

A bútorok antikolása nem olcsó. Drága anyagok használata mellett, sok munkaóra ráfordítással érhető csak el a kívánt eredmény. A régi dolgok újrahasznosítása nem a költséghatékonyságról szól. A cél, hogy egyedi alkotások készüljenek.

Beri több tárgyon dolgozik egyszerre. Éppen egy nemrég lefestett ágytámla antikolásához lát hozzá.

Csiszol, koptat, „koszol”, míg el nem éri a kívánt hatást.

Aztán új tárgy kerül az asztalra. Sokáig várt sorsára egy templomi pad háttámlája. Beri végre kitalálta, mihez kezdjen vele.

A csiszolást, festést követően aranypor száll mindenütt. A fa elveszti régies jellegét. Új ruhája mellé új szerep is jut neki. Beri nem nagyon foglalkozik egy-egy tárgy múltjával. Célja nem egy régebbi, eredeti állapot megmentése, visszaállítása, hanem mindig valami új teremtése.

Estefelé megérkezik Rozi is, Beri lánya. Azokon a napokon, mikor Beri a műhelyben dolgozik, gyakran ő is vele van. Jut idő beszélgetésre, olvasásra és persze játékra is a macskákkal.

Ha Rozi elunja magát, csatlakozik nagyszüleihez. Előtte viszont megbeszélik a napi dolgaikat.

A régi pad ideiglenesen a műhely dísze lett. Ha elkészült a párja, fali díszként emelheti egy másik otthon fényét.

A vintage egyik alapja a régies hatás megteremtése. A kissé kopottas, "elszíneződött" felület eléréséhez - akárcsak az ízes és tartalmas élethez - jó ízléssel és mértéktartással elhelyezett hibákat kell egymásra halmozni. Ettől lesz a végeredmény egyedi és megismételhetetlen.

“A cél: addig hibázni, míg a sérülések, kopások okozta káosz harmóniává nem nemesül.”

Egy olyan otthont is meglátogatunk, melynek berendezésén Beri folyamatosan dolgozik. Ahogy meséli, gyakori, hogy csak egy fiókkal vagy szekrénnyel keresik meg, ám amikor az elkészül, sorra jönnek melléjük az asztalok, székek, ágytámlák is – sőt, gyakran egész házakat, nyaralókat bíznak rá. Beri ilyenkor már tényleg nagyban gondolkodhat. Igyekszik minden igényt figyelembe venni, de leginkább úgy szeret dolgozni, ha mindent rábíznak és teljesen szabad kezet kap.

A vidéki látogatást követően Beri otthonába is ellátogatunk. Csak a falra kitett családi képek árulkodnak arról: nem egy bemutatóteremben járunk. Látogatói gyakran megkérdezik, tényleg itt él-e.

Az új technikákat, alapanyagokat általában saját otthonában próbálja ki először. Ahány fal, annyi stílusgyakorlat. Persze, ha már nekiáll, nem hagyja félbe a megkezdett munkát; így alakul át folyamatos saját kis birodalma is.

Egyformán gyakoriak a kisebb és nagyobb átalakítások. Ha támad az ihlet, nincs mit tenni! Megesik az is, hogy reggelre Rozi egy új előszobán keresztül indul iskolába.

Az egyetlen állandó vendég Beri otthonában az örökös változás.

Hogy képes-e a régi dolgok újrahasznosítása szebbé, jobbá tenni a világot? Minden bizonnyal. Ha nem is az a tény változtatja meg gyökeresen mindennapjainkat, hogy látjuk, kis ráfordítással egy régi ólajtó is lehet egy franciaágy új háttámlája és asztalfiókok is könnyen válhatnak szívet melengető fali díszekké - az tény: születésüket szemlélve magunk is elgondolkodhatunk, van-e elrendeltetett sorsunk és apróbb változtatásokkal nem vagyunk-e mi magunk is képese új minőséggel és tartalommal ruházni fel saját életünket.

Képek és szöveg: Zsirai Tibor Beri további munkáival facebook-oldalán találkozhattok.