Zsirai Tibor
Kis sziget
Dalma, világutazó. Volt már AuPair Franciaországban, táncolt esküvőn Mexikóban, fürdött a Gangesz vizében és tartott jógaórát tájfun idején. Közösségi profiljai több, mint színesek: kávé Las Vegasban, Octoberfest Münchenben, motorozás Thaiföldön, búvárkodás Spanyolországban, hétvége Marokkóban – és néha egy kis „mindenütt jó, de legjobb” otthon: Marcali, Magyarország.
Mikor megkerestem, hogy készítsünk pár képet ehhez az anyaghoz az „itthoni” önmagáról, rögtön igent mondott. Érdekesnek találtam (és annak találta szerencsére ő is) az ötletet: meséljünk képekben a világutazóról úgy, hogy éppen nem utazik.
Mert mi marad, ha elvesszük a képletből a világot? Ha kivonjuk a pálmafákat, a tengert, a sivatagokat, a különböző országokhoz, tájakhoz köthető hobbit és napi cselekvést; és az összes - de tényleg az összes – egzotikumot? Ha elhagyunk minden múltbéli történést, emlékképet és csak a jelenre koncentrálunk? Arra, ami így megmarad és vizuálisan is megörökíthető abban a pár napban, amíg ezen az otthonnak nevezett szigeten tartózkodik?
A kérdésre, mit csinál, mikor itthon van, a válasza annyi: leginkább semmit. Természetesen a „semmit” nem igaz, ám tény: jóval lassabban zajlik az élet és hosszabbra nyúlnak a napok állandó menetrend nélkül.
Szóval, míg itthon van, idejét leginkább a családjával és itthoni barátaival tölti. És jógaórát szervez a parkban – ingyen, ahogy azt indiai mestereitől tanulta. És persze részt vesz ebben a kis projektben, melynek eredménye pár kép róla, rólam és talán e cikk olvasóiról is – Thaiföld után, Mexikó előtt, rövid ideig itthon, Magyarországon.
KIS SZIGET >>>























