Ruprech Judit
Ho-ho-ho-hó! Találkozásom a Pécsi Mikulással
Updated: Dec 24, 2020
A Pécsi Mikulás számára rendkívül fontos a hagyományok továbbvitele, és hogy jelenléte a szeretetről, jóságról, várakozásról szóljon. Így vírushelyzetben sem hagyhatta magára a gyerekeket, idén is csempészett egy-egy mosolyt a napi gondok miatt fáradt arcokra.
Mikulásunk 1991-ben, „beugrósként” kezdte karrierjét – első alkalommal ugyanis egy lebetegedett társát helyettesítve öltötte magára a piros ruhát. Eleinte családi körben és jótékonysági rendezvényeken próbálta ki magát. Ma sem piaci alapon dolgozik. Bár egyre több helyre hívják minden télen, nyaranta pedig ő képviseli országunkat a Mikulások Világkongresszusán, jótékonysági küldetése maradt a legfontosabb számára. A december 6-a körüli napokra munkahelyén szabadságot vesz ki, az osztogatott szaloncukrot saját pénzből szerzi be, és véradásokon is rendre feltűnik. Válaszol a gyerekek neki írott leveleire, járja a várost, óvodákat-iskolákat keres fel, olykor-olykor pedig beül egy üzlet kirakatába, hogy onnan integessen a meglepett gyerkőcöknek. Nem elsősorban a piros ruha teszi Mikulássá, inkább az a természetéből fakadó kedvesség, amellyel az emberek felé fordul.






















Fotó és szöveg: Ruprech Judit