Ho-ho-ho-hó! Találkozásom a Pécsi Mikulással

A Pécsi Mikulás számára rendkívül fontos a hagyományok továbbvitele, és hogy jelenléte a szeretetről, jóságról, várakozásról szóljon. Így vírushelyzetben sem hagyhatta magára a gyerekeket, idén is csempészett egy-egy mosolyt a napi gondok miatt fáradt arcokra.

Mikulásunk 1991-ben, „beugrósként” kezdte karrierjét – első alkalommal ugyanis egy lebetegedett társát helyettesítve öltötte magára a piros ruhát. Eleinte családi körben és jótékonysági rendezvényeken próbálta ki magát. Ma sem piaci alapon dolgozik. Bár egyre több helyre hívják minden télen, nyaranta pedig ő képviseli országunkat a Mikulások Világkongresszusán, jótékonysági küldetése maradt a legfontosabb számára. A december 6-a körüli napokra munkahelyén szabadságot vesz ki, az osztogatott szaloncukrot saját pénzből szerzi be, és véradásokon is rendre feltűnik. Válaszol a gyerekek neki írott leveleire, járja a várost, óvodákat-iskolákat keres fel, olykor-olykor pedig beül egy üzlet kirakatába, hogy onnan integessen a meglepett gyerkőcöknek. Nem elsősorban a piros ruha teszi Mikulássá, inkább az a természetéből fakadó kedvesség, amellyel az emberek felé fordul.

December 7-én a Pécsi Mikulással tartok, aki délelőtt a hosszúhetényi iskolásokat lepi meg. Az egyik kislány levelet is írt neki, a Mikulás még gyorsan hozzáfűz egy mondatot a válaszához, majd elindulunk.

Az autóból patások vontatta járműre szállunk át.

Nem csak a gyerekek, az iskola dolgozói is szívesen fotózkodnak a Mikulással.

Jók voltatok idén?

A fiatalok Rudolf felől érdeklődnek.

Teaszünet – a nagy hidegben a Mikulásnak is jól esik a forró ital. Alkoholt azonban sosem fogyaszt piros ruhában - vidáman, de felelősségteljesen viseli hivatalát.

A patkók végigkopogtatnak a falun, a meglepett járókelők visszaintegetnek a Mikulásnak.

Egy karanténban lévő család az ablakban várja a Mikulást, aki a párkányra helyezi meglepetéseit. Az édesség mellett olykor személyes tárgyai is gazdát cserélnek: eddig összesen nyolc darab piros, Coca-Colás órát könyörögtek le a csuklójáról gyerekek és felnőttek.

Ez a kislány először találkozott a nagyszakállúval.

A patások megpihennek, a visszaútra négy keréken kerül sor.

Mikulásunk már három ízben vett részt a júliusban, Dániában rendezett Mikulások Világtalálkozóján, ahol négyévestől a nyolcvanas korosztályig nagyjából 250 Mikulással lehet találkozni. A nyári melegben is beöltözve vonulnak fel - nem csoda, hogy frissítővel és mentőszolgálattal várják őket a szervezők. A Koppenhága melletti Bakken településen tartott kongresszus mikulásai megismerik egymás viseletét, hagyományait, megosztják gondolataikat a szakmához tartozó fogalmakról. A szabadidejükben kipróbálják a helyi vidámparkot, és természetesen ajándékkal is készülnek egymás számára. A Pécsi Mikulás minden találkozóra visz a hungarikumnak számító szaloncukorból és virgácsból.

Fogyóban a szaloncukor – így betérünk egy pécsi nagyáruházba.

A Mikulás örömmel fedezi fel magát a napi sajtó címlapján.

Természetesen nem rénszarvashúsért áll sorba. Szívesen köszön be egy-egy üzletbe, ahol egyszer kedvesek voltak vele, oda lapot küld, vagy szaloncukorral lepi meg a dolgozókat.

Bizony ám. :)

Minden járókelőnek köszön. Sokszor ennyi is elég, hogy a félénkebbek is felbátorodjanak, gazdát cseréljen némi szaloncukor és elkészüljön az első közös kép a Mikulással. Pásztorbotját addig az alkalmi fotósra bízza.

A kürtőskalácsos néni a román hagyományokat osztja meg a Pécsi Mikulással.

Itt készült a Mikulás szemüvege. De a kedvességből és szaloncukorból jut a sarki virágosnak, órásnak, postásnak és butikosnak is.

Ha levelet írnátok a Mikulásnak, ide küldjétek: Pécsi Mikulás / Santa Claus of Pécs, 7601 Pécs, Pf.: 123

Három-négy napos december eleji ténykedése alatt a Mikulás több kilót is fogy. Az irodája rejtekében megpihenve megszabadul néhány réteg „ruhától”.

Fotó és szöveg: Ruprech Judit