Search
  • Ruprech Judit

Kenyérbél, túró és esztétika

A Székesegyház restaurálása


Vastag falai rejtekében, csendes félhomályban öltött új ruhát a Pécsi Bazilika. Az arra sétáló szemfülesebb városlakók olykor elcsíphettek egy-egy mozzanatot a három-négy éve tartó munkálatokból, de a többség talán nem is tudott róla, hogy milyen sürgés-forgás töri meg mostanság a templom csendjét. Az 1009-es alapítású székesegyház ötven év után került újra a mesteremberek kezei közé.


A felújítás minden épületrészt és számos szakterületet érintett: korszerűsítették az elavult fűtési rendszert, berendezéseket újítottak fel, villanyt szereltek, tisztítási és festőrestaurálási munkák bolygatták fel a templom nyugalmát.

Magasban, a Szent Mór-kápolna angyalaival. A helyreállítási munkákat általában fentről-lefelé végezték.

A falfestményeket kenyérbéllel lehet a leghatékonyabban megtisztítani az ötven éve folyamatosan rakódó portól.

A leázások sok képet tönkretettek: a száradás során kikristályosodó sók annyira lepergetik a festéket, hogy csak a levéltári kutatómunka segíthet kideríteni, mit is ábrázolt eredeti állapotában egy-egy secco. Az adott részt olykor tégláig vissza kell bontani és újraépíteni.



A helyreállítási munkát megelőző kutatás azt is szolgálja, hogy a restaurátorok megbizonyosodjanak róla, milyen anyagokkal és eszközökkel dolgoztak elődeik - és lehetőség szerint maguk is ezeket használják.

Valószínűleg sosem leszek az életem során még egyszer karnyújtásnyira egy-egy kápolna plafonjától.


A restaurálás egyszerre szól a műtárgy állapotának megőrzéséről és élettartamának meghosszabbításáról, illetve az esztétikai helyreállításról.

A lekopott, megrongálódott részek kiegészítésére a modern festékek helyett gyakran túróból és oltott mészből álló kötőanyagot használnak (amivel a falfestmények eredetileg is készültek), ezzel keverik össze a pigmenteket.


Az oldalfalak szőnyegmintáját sablonok segítségével festették fel.

A fém díszítőelemek is visszakapták egykori fényüket.

A délkeleti torony keresztje is renoválásra szorult. Hatalmas szélben, több darabban helyezték vissza a mesterek. Egyikük éppen törött lába miatt mankóval tudott csak közlekedni, meg is bámulták, hogy mégis őt viszi fel a daru. A kíváncsiskodó kérdésekre nevetve magyarázta, hogy tulajdonképpen fent amúgy sem használná a lábát...


A Dóm tér burkolata is megújult.

A hatalmas, modernizált és megtisztított csillárok visszahelyezése sem egyemberes feladat volt.

Még a csillárról is szentek lógnak... az egyik impozáns lámpatestet körben kb. 15 centiméteres, teljesen kidolgozott szobrocskák díszitik.

A lekopott formákat gyakran teljesen újra kell rajzolni.


Az ecsetek közt pihenő bot segít a kéz kitámasztásában, az egyenes vonalak meghúzásában.

Olykor fura figurák köszönnek vissza a falakról. A restaurátorok az eredeti alakok helyreállítására törekszeneknek, nem "javítják ki" az anatómiailag pontatlan, vagy oda nem illő figurákat.

Az oltársátor feletti állványról lélegzetelállító látványt nyújtott a templom belseje.


Lentről nézve nem gondolná az ember, hogy ilyen aprólékosan kidolgozott egy-egy felület.



Kezek és lábak...

...lábak és kezek.

A festőrestaurálás utolsó fázisa az aranyozások pótlása, felújítása.

Az arany fóliával nem könnyű bánni: leheletvékony, mindenhez tapad, és a legkisebb szellő is elfújhatja.

A déli mellékhajó madarai...


... és griffjei.
Vigyázó tekintetek.

Egy kupola homorú felületének összetartó, térben is változó méretű pikkelyeinek újraalkotása az anyagismeret és biztos művészkéz mellett mérnöki kvalitásokat is igényel.

Ha máshogy nem fértek hozzá, hát fültisztító pálcikával pucolták át a legkisebb részeket is.


Fotók és szöveg: Ruprech Judit