Search
  • Zsirai Tibor

Szoba ajtó nélkül

Andi három fiú anyja, lelkében ezeregy, zsebkendőnyi szobával. Egy apró kis szobában lakik az anya, egyben a mindig csak játszani akaró kislány, egyben talán a vágyakkal teli nő. Akad benne szoba a testvérnek, a barátnak, a társnak, egy a lustán elnyújtózó, boldog egyedüllétnek… egy a boldogságnak, egy a segítőnek, egy a magánynak.


Ám van egy rettentő nagy szoba is ebben a lélek-házban. Egymagában nagyobb a lélek összes többi zegzugnál. Nagyobb, mint egybevéve a terasz, az udvar és a padlás. Ennek a szobának nincsen ajtaja. Sosem tudni, ég-e odabent a lámpa, nappal van-e vagy éjszaka. Soha, senki nem látta még a benne lévő tárgyakat. Nem tudni, hány lépés egyik fal a másiktól, milyen színek veszik körbe annak rejtőzködő lakóját.


Ebben a rettentő nagy, ajtó nélküli szobában él Álmos, Andi legkisebb fia. Önálló személyiség, ráutaltsága okán mégis Andival egy és ugyanaz. A saját szobájában él, ám ez a szoba nem hozzáépült Andi lélek-házához, hanem egyszerűen benne termett - elvéve szinte minden mástól az időt és a teret.


Álmos látszólag nem nagyon törődik ezzel az egésszel. Álmos nem iszik, nem beszél. Álmos autista.


E sorok Andiról, az ő hétköznapjairól szólnak, de közben nem tudnak nem szólni egyben a fiúról is. Rettentően bonyolult életközösség ez, mely nem működhet szigorú szabályok, monoton taktusok, végeláthatatlan ismétlődések nélkül. Életük ördögi körnek tetsző, rejtett iránnyal bíró spirál, melyben bármily hihetetlen, mindig akad hely örömnek, mosolynak, életigenlésnek és segítő szándéknak…


A következő pár kép ezen mikroközösség életébe enged villanásnyi bepillantást:



"Az élet lehetősége ott van minden napban." Kávéval indul a nap és a programok számbavételével.

A szokásosnál is lassabban indul a reggel. A hajnalban anyja ágyába átköltöző Álmost lehetetlen felébreszteni.

Andi a fürdőszobában kezdi a napot. Fontosnak tartja a külsejére szánni azt a csak 10 percet, amitől már nem érzi elhanyagolnak magát.

Álmost minden nap öltöztetni kell. Nem az értelmi szintje vagy fizikai állapota akadályozza az önálló öltözködésben, egyszerűen nem érdekli, visel-e valamit.

Ugyanez a helyzet a tisztálkodással. Közös program a reggeli mosdás is.

A késői ébredés miatt erős csúszásban vannak. Elindulni mégsem tudnak; Álmosnak muszáj lejárnia a kötelező köreit.

Indulás előtt szinte minden felületet végigkopogtat. Azonos ritmust ismételget különböző anyagokon. Végigjárja a szobákat is, mindenhol felkapcsolja a lámpákat, mintha az ott élők otthon lennének, jelezve, hogy hiányolja a jelenlétüket.

Biztonsági tárgyai nélkül egy lépést sem tesz. Ezeket a tárgyakat véletlenszerűen, meglehetősen hosszú időre választja. Idén egy törött pingpongütő, egy elem nélküli távirányító és egy babajáték kíséri el mindenhová.

Magyar Máltai Szeretetszolgálat Dél-Dunántúli Régió Központ Fejlesztő Nevelést Oktatást Végző Iskolájának boronkai tagintézményében napi 2,5 órában foglalkoznak Álmossal. Ennyi ideje marad Andinak minden tervezett napi teendőjének megvalósítására.

A Máltait elhagyva a városba megy vásárolni, ügyeket intézni. Forgalmas helyeken fordul meg, sok-sok emberrel vált csak egy-egy szót. Látszik, hogy nagyobb a közösségigénye, mint ami a legtöbbször kijut.

Bármilyen elfoglaltságban komolyabban elmerülni nincs nagyon idő, így amíg Álmos nincs otthon, Andi elvégzi az apróbb háztartási teendőket.

Több üzlet kínálatának végigböngészése után sikerül Álmosnak új nadrágokat venni. Andi kicsit átalakítja őket, hogy a 35 kilós, 169 centiméter magas fiúra passzoljanak az új darabok.

Andi káros szenvedélyektől mentesen éli mindennapjait. Eljárni bulikba vagy nyaralni nem tud. Hogy megmaradjon az „édes bűnözés” illúziója, néha, mikor egyedül van, elszív egy szál cigarettát.

Az autó fontos szerepet tölt be a család életében. A városrészben nincs bolt, nem tudnak ügyeket sem intézni, így naponta többször be kell mennik a városba.

Álmos kevés játékot ismer. A kikapcsolódás egyik formája a hinta.

Gyakori közös elfoglaltságuk a reklámújságokban található termékek megnevezése és körülvágása. Álmos Andi csuklóját fogva fejezi ki segítségét a műveletben.

Mivel Álmos nem rág, mindig nagy érdeklődéssel figyeli más rágóizmainak mozgását. Miután elfogynak a kakaós csigák, Andi egy szelet citromot is elfogyaszt a látványhoz ragaszkodó fiú kedvéért.

Álmos közel 10 éve nem iszik. Kizárólag cumisüvegből fogyasztja el nagyon költséges, speciális összetevőkből álló pépjeit.

Televíziót csak ritkán néznek. Álmos az építős műsorokat szereti, Andit nagyobb gyerekei látják el sorozatokkal - a figyelem persze gyakran terelődik Álmosra, így teljesen kikapcsolni filmnézés közben sem lehet.

Szinte az egyetlen hely, ahova szabadidejükben napi szinten eljárnak, a helyi Tesco Áruház. A dolgozók jól ismerik Álmost, mindig nagyon kedvesek vele. A bevásárlás leginkább egy végtelenre nyújtott bolti sétára emlékeztet, mely mindig ugyanazon az útvonalon, ugyanazon megállókkal (s természetesen kopogtatnivalókkal) nyújt a kalandok mellett érzelmi biztonságot a fiúnak.

Álmos leggyakrabban este 10 környékén alszik el. A reggeli későnkelés miatt este is csúsznak több, mint fél órát. Andi 11 felé jut oda, hogy olvasson egy kicsit - ha Diego, a család legfiatalabb tagja hagyja.

A külvilággal való kapcsolattartás egyik legfontosabb eszköze Andi életében is az internet. Családtagokkal, barátokkal és sorstársakkal is így tartja a kapcsolatot.

Felnőtt fiai is rendszeresen bejelentkeznek, ha (mint épp most) nincsenek itthon. Élményeiket megosztva igyekeznek számára is megélhetőbbé tenni a külvilágot.

Ha lehetne egy kívánsága (úgy, hogy persze tudja, Álmosnak teljes egészséget úgysem kívánhat), szeretne egyszer pár napig nem csinálni semmit. Mert szerinte az nagyon jó lehet!

Fotó és szöveg: Zsirai Tibor